Egy héttel a 2018-as országgyűlési választások előtt A kis gömböc címmel írtam választási mesét a Magyar Nemzetbe. Arról szólt, hogy az ország, ha szép lassan el is tűnik a NER névre hallgató gömböc bendőjében, azért még megvan, egy mozdulattal visszaszerezhető, ha a gömböc oldalát felhasítjuk. Mint a mesében, tetszenek emlékezni. Hegyes szerszám gyanánt erre a célra a golyóstoll használatát javasoltam. Mármint a szavazófülkében. Azóta a gömböc minden képzeletet meghaladó módon duzzadt tovább. Miközben a közvélemény megoszlott, a politikai elemzők elemeztek és az ellenzéki pártok tökmindegy mit csináltak, Orbánék egészen egyszerűen ellopták az országot.  Országot így még nem loptak el, komolyan.

A politikai filozófia görög klasszikusai nem sokra tartották a demokráciát. Ahol a többség akarata érvényesül, szinte kizárt, hogy jó döntések szülessenek. A többséget ugyanis a szegény és tudatlan emberek alkotják, őket a legkönnyebb megvesztegetni vagy üres ígéretekkel elcsábítani. Ezért Platon szerint úgyszólván elkerülhetetlen, hogy a nép vezéréből zsarnok, türannisz váljék. A többségtől nyert felhatalmazására hivatkozva tetszése szerint változtathat a törvényeken, ellenségeivel mint a nép ellenségeivel bánhat el, és a saját akaratát mint a nép akaratát kényszerítheti bárkire. Jó kormányzásra Arisztotelész szerint is csak akkor van esély, ha a politikára az anyagilag és szellemileg független emberek (a középosztályok) gyakorolnak döntő befolyást; ha a politikai közösség elég kicsiny ahhoz, hogy a polgárok ismerjék azokat, akiket valamilyen tisztségre megválasztanak; végül, ha az állam polgárai között egyetértés uralkodik a jó élet alapelveiről,

"Mi a különbség garázdaság és polgári engedetlenség között? A különbség alapjában véve geopolitikai természetű. Amit tőlünk nyugatra polgári engedetlenség néven tisztelnek, azt itt, keleten garázdaságként büntetik. Miért is tiszteli a demokratikus jogállam engedetlen polgárait? Jürgen Habermas szerint azért, mert tudja, hogy az állampolgároktól elvárt törvénytisztelő magatartás alapja nem a törvények jóságába, hanem mindenkori javíthatóságába vetett bizalom."

Az Út nem az odaérés eszköze, hanem arra való, hogy járjunk rajta. Bár oda lehet érni rajta valahová, az Út részéről ez szívesség, magyarázza Karátson Gábor (1935-2015) a Tao-te kinghez fűzött kommentárjaiban. De hogy jó vagy rossz úton haladtunk, eldönti majd, miként ítélnek pályafutásunkról, amikor elérkezünk oda, ahová minden út vezet. Áll ez az egyének és a nemzetek sorsára is.

Azok közé tartozom, gondolom ti is, akik szégyenkezve bár, de az egyesült ellenzék jelöltjeire adták le szavazatukat – akiknek kormányzását egyébként a hátunk közepére se kívánnánk –, hogy végre megszabaduljunk Orbán Viktor uralmától, aki az ország törvényes rendjét felforgatta, a nemzetet kettészakította, az állam vagyonát híveivel felprédálta és elérte, hogy a magyar nevet Európa-szerte gúnnyal és megvetéssel emlegessék.

Ez a kívánságunk azonban nem teljesült. A régi, jólbevált – horthysta-kádárista – alapokra épült orbáni pártállam épülete szilárd, szilárdabb, mint valaha. Olyan szilárd, mint Putyin, Erdogan vagy Lukasenka rendszere. De nem azért szilárd, mert a nép bízik a vezetőiben, hanem azért, mert nem bízik önmagában. És nem azért nem fogyott el a Fidesz többsége, mert a szavazók elhitték, amit a pártszolgálati propagandagépezet sulykol belénk, hanem azért, mert az ellenzéknek nem volt megjegyezhető,

Amikor Cook kapitány hajója először közelítette meg Ausztrália partjait, utasai kíváncsian lesték, hogyan reagálnak majd megjelenésükre a kőkorszaki körülmények között élő bennszülöttek. Legnagyobb meglepetésükre sehogy se reagáltak, levegőnek nézték a háromárbócos bárkát. Túl nagy volt ahhoz, hogy valóságos legyen. Csak akkor kezdtek fejveszett menekülésbe, amikor leeresztették a csónakokat, és fegyveres tengerészek kezdtek evezni a part felé. Erről már sejtették, hogy mit jelent.

A Liget Műhely újra kiadta Lányi András Együttéléstan című tanulmánygyűjteményét. Az új kiadáshoz a szerző az alábbi előszót írta.

Vereség a javából. Több mint hét esztendeje kezdtünk tüntetni, cikkezni, konferenciázni az élhető Budapest ellen tervezett legdurvább merényletek, a Városliget tönkreépítése és a budai Vár kormányzati negyeddé rontása ellen. Azóta mindkét rémálom megállíthatatlanul halad a teljes megvalósulás felé. A törvénybe foglalt törvénytelenség – a kiemelt állami beruházások kiváltságai, a Lex Városliget, a műemlékvédelem szétverése, a szakmai és civil tiltakozás semmibevétele – zöld utat biztosított a kormányzati pénzszóró gépezetnek, amely monstruózus építkezésekkel állít emlékművet a régi igazságnak: gyáva népnek nincs hazája. Azt csinálunk veletek, a városotokkal, a pénzetekkel, múlttal és jövővel, ami nekünk jól esik, világos?

Lányi András globális és hazai helyzetelemzése a járványhelyzet tükrében

Lányi András gondolatait adjuk közre a glasgowi COP26-os klímacsúcs kapcsán.

Nyomasztó álom volt, csupa képtelenség, de az emberek olyan magától értetődően mozogtak ebben a lidércnyomásban, hogy elhittem, ez a valóság, talán ezért nem tudtam felébredni belőle. Ültem naphosszat a számítógép vibráló képernyője előtt, ez volt az életem, és ezt valahogy természetesnek találtam. De már a gondolataim se bennem kavarogtak (bennem? hol is pontosan? jó kérdés), hanem valami adatbázisokból töltöttem le őket – álmomban értettem, hogy honnan, és hogy ez a szó, adatbázis mit jelent. Hogyha nagyritkán olyan felhasználókkal vagy programokkal kellett kapcsolatba lépnem, amelyeket a rendszer tökéletlensége folytán nem tudtam elérni, egy másik berendezésbe zárkóztam, amely másfajta jelző és szabályozó eszközökkel volt felszerelve: ezt helyváltoztatásra használtam, gurult. Lehet, hogy elveszítettem a járás képességét, ez nem derült ki, de valahogy nem volt szükség a lábaimra.

Orbán Krisztián komoly, megfontolásra érdemes érvek alapján utasítja el vitairatunk főbb állításait, írásában azonban olyan túlzásokkal és egyoldalúságokkal is találkozunk, mint amilyeneket nekünk tulajdonít. Nem akarok elébe vágni az élő vitának: alábbi észrevételeim célja, hogy tisztázzunk néhány félreértést, és a továbbiakban lehetőleg arról vitázzunk, amiben tényleg nem értünk egyet.

A Karátson Gábor Kör új vitasorozatában a Harmadik Út - ökopolitikai programtöredékek című kiadványának egyes fejezeteit tűzi ki vitára. Az első alkalommal a Máskéntgazdálkodás témája szerepel: polgári társadalom, kapitalizmus, tulajdon, gazdasági teljesítmény, jólét, szegények és gazdagok, „szabadkereskedelmi” világrend és közbizalom kérdéseit járjuk körbe. A Harmadik Útban a KKV-k megerősítését, a termelés lokalizációját, az általános energiafogyasztás csökkentését, termelésének megújulókra átállítását, forgalomcsökkentést, körkörös gazdaság kiépítését, a turizmus tömeges működése helyett a helyi igényekkel való harmónia kialakítását, a technológiák emberi léptékűvé formálását, az oktatás és egészségipar előtérbe helyezését, az uniós és hazai forráselosztás, valamint a financiális rendszer reformját tűztük ki elvi célként.

Felkért hozzászólók:

• Éber Márk szociológus,
• Felsmann Balázs közgazdász,
• Köves Alexandra

Az alábbiakban közreadjuk Lányi András és Tallár Ferenc vitairatait az ökológia és baloldaliság kapcsolatáról, mely eredetileg a Magyar Hang folyóiratának lapjain jelent meg.

VITATHATÓ ÖKOPOLITIKA ~ hordozható ökopolitika. Egyre távolabb a jogállamtól.

VÉSZ-helyzet Budapesten - helyzetértékelés a városligeti Királydombnál: Milyen mozgástérrel rendelkeznek a városvédő civilek? és az új városvezetés?
Felkért résztvevők: Garay Klára (A Városliget Barátai), Gulyás András (Ligetvédők), Lányi András (Karátson Gábor Kör) Pákozdi Imre (Karátson Gábor Kör). Valamint felszólalnak más környezetvédő szervezetek képviselői is. Vitavezető: Ficsor Benedek (Magyar Hang)
Helyszín: városligeti Királydomb (Olof Palme sétány)
Időpont: október 17. szombat 15h
----
Az esemény a Karátson Gábor Kör Vitatható ökopolitika című pódiumvita-sorozatának része. Tata, Göd, Városliget, Balaton – országos jelentőségű környezetromboló beavatkozások színhelyén tanácskozunk az érintettekkel a társadalmi önvédelem lehetőségéről.

Megnézhető és meghallgatható

A mai napon lenne 100 éves Murray Bookchin (1921-2006) amerikai ökoanarchista gondolkodó, ennek kapcsán alább közzétesszük Lányi András ebből az alkalomból megírt szövegét. A Karátson Gábor Kör idén több dologgal is készül, hogy megemlékezzen a neves baloldali filozófusról. Részleteket később közlünk.

Lányi Andrsás Felsmann Balázzsal és Köves Alexandrával beszélget podcastadásunkban.