1.
Párbajban érdemes az ellenfél leggyengébb pontjára célozni, vitában félreértéshez vezet – tehát célszerűtlen - egy-egy pontot szövegösszefüggéséből kiragadva támadni. Számunkra magától értetődik, hogy nem egy statikus, hanem egy gyorsan változó világ előre látható kihívásaira kell választ kínálnunk, ezért állítottam, hogy versenyelőnyhöz jut, aki időben lép erre az útra - amelyet nem egyedül, nem is elsőként választanánk.
Jelenleg Nyugat-Európa sokban előttünk jár, így rövid távon beérnénk azzal is, ha az Unió zöldítésére irányuló kezdeményezéseknek Magyarország hajtómotorja és nem kerékkötője lenne.
Ezeknek a kijelentéseknek azonban bele kell kerülniük a Harmadik Út javított kiadásába. Köszönet Krisztiánnak!
2.
Technológiai-gazdasági kényszerűségek alatt nem a piaci versenyt értettük, hanem a tudás, a vagyon és a közhatalom eszközeinek példátlan koncentrációját a nemzetközi cégbirodalmak és befektetői hálózatok, valamint az ezekkel szorosan összefonódott politikai szereplők (pártok, nagyhatalmak, helyi zsarnokok, Orbán Viktor) kezén. Ebben a helyzetben nincsenek „rosszfiúk”, a helyi társadalmak kiszolgáltatottságát nem utolsó sorban az okozza, hogy a működő rendszer személytelen logikája kényszeríti rájuk létforrásaik felélését, önrendelkezésük feladását, s hogy „önként” szolgálják a klímaváltozást, népvándorlást, az élővilág pusztulását felgyorsító folyamatokat. Lehet, hogy ezen a szörnyű áron másfél milliárd ázsiai felemelkedett az elmúlt évtizedekben, abból a pokoli helyzetből tudniillik, amelybe az előző évtizedekben ugyanez a posztkolonialista-globalizációs folyamat taszította (a kommunista diktatúrákat is ide sorolom), azonban sorstársaik világszerte ma is milliárd számra tengődnek embertelen körülmények között. Olyanok is, akik a statisztikák szerint éppen emelkedőben vannak, mert javulnak a fogyasztói mutatóik. Az életminőségük ettől még nem javul, jeleztem előző válaszomban.
3.
Ha Krisztiánnak igaza lenne, akkor az innováció egy jelentős része nem kis startup-okhoz fűződne. A magyar nemzetgazdaságnak pedig szerintünk kifejezetten jót tenne a rendszerint kisebb üzemméretet igénylő tudás- és élőmunka-intenzív, illetve „zöld” ágazatok erősítése, akár a multinacionális üzletláncok rovására és az autóipari függés enyhítése árán is.
4.
Nem a problémák, hanem egyes, a kezelésükkel kapcsolatos politikai intézkedések maradtak ki dolgozatunkból, és még sok más egyéb is, ami nem az ökológiai politika itt bemutatott alapelveiből következik, hanem a józan ész vagy az emberiesség általános követelményeiből. Azonban éppen a Krisztián által hiányolt területeket – cigányság helyzete, területi egyenlőtlenségek – érintjük a füzet 33-34. oldalán, jelezve egyúttal, hogy az első fejezetben vázolt gazdaságpolitika, a negyedikben található vidékfejlesztési stratégia, valamint az ötödikben felsorolt oktatáspolitikai prioritások jelentik szerintünk a megoldás útját a Krisztián által hiányolt területeken. Szakpolitikát majd akkor írunk – iratunk hozzáértő szakemberekkel -, ha kormányprogram készítésére kapunk megbízatást 😊
Addig is (😊☹), köszönet az alapos kritikáért, okulásunkra szolgált. Vitánkat pedig, remélem, egyszer majd élőszóban folytathatjuk.