Szóljatok hozzá!

S most, hogy elkészült, mégis mit kezdjünk programunkkal, tette fel egyik társunk a zavarbaejtő kérdést. Miért készít politikai programot, aki nem rendelkezik a megvalósításához kellő hatalommal, kérdezheti bárki. A hatalom azonban a demokráciában felhatalmazást jelent, s követelhet-e magának az ökológiai politika ilyen felhatalmazást, ameddig nem tisztázza, hogy azt pontosan mire kéri?

Nem vagyunk naivak, tudjuk, hogy a pártok manapság nem elvek körül szerveződnek. A vélt többség vágyaira, félelmeire és sérelmeire építik hatalomszerző stratégiájukat, a tömegmédiumok virtuális világában ez hoz sikert. Eközben azonban a lakhatatlanná váló városok és élhetetlen falvak lakóit

járvány, aszály, a föld színéről örökre eltűnő fajok, romló életminőség, lezüllő közszolgáltatások emlékeztetik a szomorú valóságra, hogy 2021-et írunk, s olyan országban élünk, melynek vezetői még a kérdéseket sem értik, melyekre a kor választ követel.

Nincs más esélyünk, mint hogy megpróbáljuk felhívni a gondolkodó emberek figyelmét ezekre a kérdésekre, s legjobb tudásunk szerint választ kínálunk rájuk.

Lássunk tehát munkához!

Vitára, baráti eszmecserére hívjuk azokat, akik szerint nem ez az ökológiai politika útja – hátha tanulhatunk egymástól!

S hívjuk azokat, akik szándékainkkal egyetértenek, segítsenek utat-módot találni elképzeléseink megvalósítására az oktatásban, az önkormányzatok munkájában, kisközösségekben, tájgazdálkodásban, segítsenek enyhíteni egy több-mint-emberi világ szenvedéseit. Jusson eszükbe minden zöldek és polgári engedetlenek atyja, Henry David Thoreau figyelmeztetése: egy erényes emberre az erény kilencszázkilencvenkilenc támogatója esik.

Ne helyeseljék tehát jobb sorsra érdemes igyekezetünket, hanem vegyenek részt benne!

Akkor még az is kiderülhet, hogy máris mi vagyunk többségben.