A Liget Műhely újra kiadta Lányi András Együttéléstan című tanulmánygyűjteményét. Az új kiadáshoz a szerző az alábbi előszót írta.
Próbálom felfogni, mi történt: miért pont ez történt velem. Ami a világnézetemet illeti, tény, hogy kisgyerekkorom óta nézem. Rémülten. Mondták, majd megszokom, de nem sikerült. Voltak, persze, életre szóló benyomások is: 1956-ban láttam, hogy milyen egy forradalom, és hogy milyen az, amikor leverik. Láttam 1972-ben (a televízióban, külföldön) a Rainbow Warriort bóklászni a bálnák és a bálnavadászok szigony-ágyúi között. Hogy ez a kettő összefügg: ahogyan az emberek egymással bánnak és ahogyan a természettel, ez is világos volt már azelőtt, hogy csatlakoztam volna a Duna elrekesztése ellen tiltakozókhoz. És hogy az embernek lennének ezzel kapcsolatban tennivalói. 1989-ben azután, amikor a Nagy Keleti Tömbből kiolvasztott kis országokban az erjedés megindult, és a langyos fuvallatok hatására bomlani, bűzleni kezdett, ami már régen nem volt egyben, én a politikától mégis inkább hátrébb léptem. Döbbenten tapasztaltam, hogy a szónokoknak holmi üres általánosságokon, elavult bölcsességeken túl ugyanúgy nincs elképzelésük arról, hogy mihez kezdjünk a ránk szakadt szabadsággal, mint nekem.
Az első szabad választásokat követő évben, miközben a régi életem a fejemre dőlt, én történelmi esszéket írtam. Írással-olvasással töltöttem lényegében az egész évtizedet. Ahogyan a beteg állat kutat gyógyító hatású fű, gyökér után, úgy kotyvasztottam magamnak olvasmányaimból és töprengéseimből etikát, politikai filozófiát. Erről az útkeresésről számol be a Liget szerkesztőinek gondozásában 1999-ben megjelent esszékötet. Azóta megtanultam szabatosabban, szakszerűbben és talán unalmasabban előadni elgondolásaimat, de az igazság az, hogy az a néhány eredeti vagy annak vélt ötlet, amit könyveimben és egyetemi kurzusaimon azóta is fejtegetek, ezekben az években formálódott ki bennem. Gondolkodásról az én esetemben amúgy sem beszélhetünk: „nem én gondolkodtatom magam”, ahogyan Merleau-Ponty befejezetlen főművének munkajegyzetei közt olvasom. Az ember legfeljebb észrevesz különös összefüggéseket és ellentmondásokat, de céltudatos tevékenységnek ez nem nevezhető. A folytatás pedig már inkább a galacsinhajtó bogár munkájához hasonlít: szellemi szülöttét belehelyezi az előtte heverő eszmetörténeti galacsinba – akarom mondani kontextusba –, majd görgetni kezdi, és maga sem tudja, mi lesz belőle, ez már nem is rá tartozik.
Együttéléstan. Ezt a kifejezést a szerencsétlen hangzású ökológia helyett próbáltam bevezetni, kevés sikerrel. Az ökológiával egyrészt az a baj, hogy természettudományos képzetek társulnak hozzá, ezért arra bátorítja a vélekedőket, hogy az emberről természeti analógiákban, mint természeti lényről gondolkodjanak, ami persze, durva félreértésekhez vezet. (Erről lásd: Oidipusz, avagy a Természetes Ember, Liget, 2015.) Másrészt, az ökonómia testvérfogalma lévén, azt sugallja, hogy ember és természet viszonya gazdálkodási kérdés, vagyis megreked a tüneteknél, és megengedi, hogy „ökológiai” válságról, a természet romlásáról beszéljünk, elhallgatva, hogy ami válságba jutott és összeomlik, az a társadalom mostani rendje. A történelmi folyamat megértése híján, sajnos, a mélyökológusok radikális – valójában kissé fölszínes – moralizálásáról is ki-derül, mennyire ingatag lábakon áll. Szóval, nem volt más választásom, azóta, hogy az itt olvasható esszéket megírtam, egyre csak hátrafelé lépegetek: mindig azokra az előzetes kérdésekre kellett választ keresnem, amelyek végiggondolása nélkül nem állíthatjuk jó lelkiismerettel, hogy igazunk volna azokkal szemben, akik a zöldeket a szabadság, a jólét, a tudományos haladás ellenségeiként szokták kipellengérezni. Ezek pedig a politikai filozófia és az etika alapkérdései. Újragondolásukra – az ember kilétének és tennivalóinak újragondolására – rákényszerít bennünket, ma élőket, létforrásaink pusztulása, civilizációnk útvesztése. De hát mi másért olvasna, írna filozófiai műveket normális ember, mint végső kétségbeesésében?
Az Együttéléstan letölthető online és e-könyv formátumban innen.