Sidebar

Hamarosan indulunk! A tartalmak a tesztidőszak alatt csak regisztrált tagoknak elérhetőek.

Emlékezzen rám
10
P, máj.

Publikációk

Az Út nem az odaérés eszköze, hanem arra való, hogy járjunk rajta. Bár oda lehet érni rajta valahová, az Út részéről ez szívesség, magyarázza Karátson Gábor (1935-2015) a Tao-te kinghez fűzött kommentárjaiban. De hogy jó vagy rossz úton haladtunk, eldönti majd, miként ítélnek pályafutásunkról, amikor elérkezünk oda, ahová minden út vezet. Áll ez az egyének és a nemzetek sorsára is.

Nyomasztó álom volt, csupa képtelenség, de az emberek olyan magától értetődően mozogtak ebben a lidércnyomásban, hogy elhittem, ez a valóság, talán ezért nem tudtam felébredni belőle. Ültem naphosszat a számítógép vibráló képernyője előtt, ez volt az életem, és ezt valahogy természetesnek találtam. De már a gondolataim se bennem kavarogtak (bennem? hol is pontosan? jó kérdés), hanem valami adatbázisokból töltöttem le őket – álmomban értettem, hogy honnan, és hogy ez a szó, adatbázis mit jelent. Hogyha nagyritkán olyan felhasználókkal vagy programokkal kellett kapcsolatba lépnem, amelyeket a rendszer tökéletlensége folytán nem tudtam elérni, egy másik berendezésbe zárkóztam, amely másfajta jelző és szabályozó eszközökkel volt felszerelve: ezt helyváltoztatásra használtam, gurult. Lehet, hogy elveszítettem a járás képességét, ez nem derült ki, de valahogy nem volt szükség a lábaimra.

„A fasizmus esélye nem utolsósorban azon alapul – írta Walter Benjamin –, hogy ellenfelei a haladásnak mint valami történelmi normának a nevében szállnak szembe vele. Csodálkozni afölött, hogy a huszadik században ’még’ lehetséges az, amit megértünk, ez nem filozofikus dolog. Nem kezdete semmilyen felismerésnek, hacsak annak nem, hogy a csodálkozás a történelem tovább fönn nem tartható felfogásából ered.” De – tenném hozzá – a csodálkozás, hogy mindaz lehetséges, amit a huszonegyedik század kezdetén most megérünk, úgyszintén nem kezdete semmilyen felismerésnek.

Az alábbiakban közzétesszük Fleischer Tamás (KRTK Világgazdasági Intézet, ELTE Humánökológia mesterszak) hálózati- és közlekedéstudományi szakember rövid írását a nemrégiben tervbe került fővárosi kínai egyetem, a Fudan kapcsán.

Egy héttel a 2018-as országgyűlési választások előtt A kis gömböc címmel írtam választási mesét a Magyar Nemzetbe. Arról szólt, hogy az ország, ha szép lassan el is tűnik a NER névre hallgató gömböc bendőjében, azért még megvan, egy mozdulattal visszaszerezhető, ha a gömböc oldalát felhasítjuk. Mint a mesében, tetszenek emlékezni. Hegyes szerszám gyanánt erre a célra a golyóstoll használatát javasoltam. Mármint a szavazófülkében. Azóta a gömböc minden képzeletet meghaladó módon duzzadt tovább. Miközben a közvélemény megoszlott, a politikai elemzők elemeztek és az ellenzéki pártok tökmindegy mit csináltak, Orbánék egészen egyszerűen ellopták az országot.  Országot így még nem loptak el, komolyan.

Az alábbiakban Ángyán József egykori államtitkár gondolatait közöljük a nemrégiben tervbe került fővárosi kínai egyetem, a Fudan kapcsán, változtatás nélkül.

További cikkeink...