Vendégszerzőnk, Klein Ákos biológus, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány ügyvezetője újabb írását tesszük közzé az alábbiakban.
Jaj, csak egy újabb választási elemzéstől ments meg Urunk minket! Én is így gondolom. Inkább előre nézzünk, ne hátra. Tanulmányozzuk ma a kutyaféléket, azon belül is a magyar kétfarkú kutya (Canis bicaudalis hungaricus Kov. 2014) politikai ökoszisztémában betöltött szerepét, állománynövekedését és evolúciós kiszorulásának szükségszerűségét.
Az, amit a kutyák eddig elvégeztek egyesületként, később 2014-től viccpártként, férfimunka, de elsősorban jó mulatság volt! Nem lehetünk elég hálásak nekik: jót derültünk a nyomorúságainkon. Amikor az ökológiai mozgalom még csak gumikesztyűben mert a politikához érni, az ő üzenetük már akkor a rendszerműködés képtelensége volt. Igazi terepfelverők voltak a politikai színtéren, és feltehető, hogy minden komolykodó kísérlet a 2010-es években ellobbant volna, az abszurd humor viszont kiállta az időket. Ma is itt vannak, 2018-hoz képest dupla (3,24%) támogatottsággal. Egy pillanatra végigfutott a fejemen, hogy 2026-ra be is tudnának jutni akár a parlamentbe. Aztán megláttam Kovács Gergely társelnök urat a választási váróban nyilatkozni harmadikán éjszaka, és a fülembe csengett valamelyik politikai elemző véleménye, miszerint az MKKP valójában nagyon rosszul járna, ha bejutna a parlamentbe. Mi hogy járnánk velük?
A kutyák végig vittek egy gyönyörű ívet, amely április harmadikával zenitjére érkezett. Kétségbevonhatatlan alapelvek be- vagy visszavezetéséig merészkedtek, nem tovább. Pl. „értelmes politikai párbeszéd kialakítása, amely nem retorikai verseny egymás szidásáról”. Tökéletes, helyes, támogatjuk! De néhány tételtől eltekintve, mint amilyen a közbeszerzési és átláthatósági törvény, vállaltan nem fektettek le szakpolitikai javaslatokat. Jól megmutatták, hogy lázgörcs miatt félrebeszél a hazai politika, de a kikúrálást nem vették a kezükbe. Nem baj, beteljesítettek egy fontos missziót, nyársra húzták a szent tehénként tisztelt és mostanra csont és bőrre fogyott képviseleti demokráciát.
Időt adtak az ökológiai-politika gondolkodóinak, hogy átírják a kutyák tragikomédiáját a harmadik út ökopolitikai programjává. Mostanra sokak számára egyértelmű néhány alaptétel: nem kormányváltásra, hanem teljes garnitúra-váltásra van szükség. Új garnitúra a jelenlegi avittas képviseleti demokrácia játékszabályai között hamarosan a régiek nyomdokaiba lépne. (Miért is? Mert nincs valós visszahívhatóság. Nincs valós felelősségre vonás. Létezhet még olyan intézmény, hogy pártfegyelem, mentelmi jog. Előfordulhat, hogy kormány és pártpropaganda egybecsúszik. Mert egy népszavazás az ügyfélkapu korában még mindig lepedős paravánok mögött 5 milliárd forintba kerül, feltéve ha a kormányzó párt engedi és akarja… stb.).
Röviden: eljutott oda most már egy egész számokkal is kifejezhető aránya a népességnek, hogy pártcserében, átszínezett parlamenti patkóban és választási ígéretekben egyáltalán nem hisz és nem gondolkodik! A mostani nagy FIDESZ győzelem tanítása reményeim szerint, hogy a rendszeren belüli ószeresi foltozgatás illúziójától megszabadulhatunk.
A 2022-es év vízválasztó. Még egyszer utoljára azok az élenjáró gondolkodóink is elhitték, szerintem ösztönös megérzéseiket vágyvezérelt módon elnyomva, hogy egy elvtelen technikai koalíció leválthatja az Orbánrendszert. Egy másik prófécia teljesült be, és az aljas eszközök magukhoz rohasztották a célokat, az ellenzéki összefogás a választás éjszakáján szétfröccsent.
Talán megfontolandó, hogy fogadjuk el a kétfarkú kutyák előkészítő munkáját, és építsük rá a következő emeletet.