Közreadjuk tagunk, Domaniczky Orsolya eredetileg Mércén megjelent cikkét, melyben az unióban jelenleg fontos témát jelentő, közös költségvetési ciklus kialakításához kapcsolódó tagállami támogatásokkal foglalkozik. Az EU támogatási rendszere sok esetben jó céloknak juttat finanszírozást, sok esetben viszont olyasmire adnak pénzt, ami hátráltatja a társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságot. Reformra szorul az unió pénzügyi tervezése, ami csak olyan eszközökkel lehetséges, amik pl. nem birtokkoncentrációt és elnéptelenedést mutató, fajszegény vidéket eredményez, a fosszilisek általi kibocsátást nem csökkenti vagy a választópolgárok bizalmát ássa alá az intézményekkel szemben.

A Tanácstalan köztársaság tizenegyedik vitaestje Ki akar itt klímapolitikát? címmel 2019. október 25-én került megrendezésre.

A Nagy Zöld Nekibuzdulásról „antikapitalista maszlag nélkül” – de akkor hogyan? Tényleg mindenki ugyanazt akarja, amit a zöldek? Ki az ellenség? Létezik zöld kapitalizmus? Minek kellene megváltoznia ahhoz, hogy elkerüljük az ökocídiumot? Bevezető előadásában ezekre a kérdésekre kereste a választ Pintér László egyetemi docens, a Nemzetközi Fenntartható Fejlődési Intézet főmunkatársa és Fabók Márton kutató (Helyzet Műhely, energia és társadalom). Felkért hozzászólók Zlinszky János, környezetpolitikai elemző (PPKE), Pauló Gergely, a Kisközösségi Program munkatársa és Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programfelelőse voltak, moderátor: Takács-Sánta András egyetemi docens, humánökológus

Az előadás megnézhető és meghallgatható alább.

...

Állítom: az ökológiai katasztrófa csupán tünete a modern ipari civilizáció válságának. Nem a környezetünkkel, de igenis a tudásunkkal lehet valami baj: a jóról és a rosszról alkotott fogalmainkkal. Ahogyan őseink a természet vak erőit rettegték és imádták, úgy féljük és tiszteljük mi, ma élő emberek, a tudományos-technológiai haladás által ránk szabadított vak erőket. Hiszünk a megmásíthatatlan gazdasági szükségszerűségben, ahogy a régi görögök hittek a végzet hatalmában. Gazdálkodásnak az utódaink örökségével űzött lelkiismeretlen pazarlást nevezzük és jólétnek nevezzük azt az állapotot, amikor létforrásainkat a legnagyobb tömegben és a legsebesebben változtatjuk át hulladékká. És: szabadságnak nevezzük a függőséget a technológia szolgáltatásaitól, amelyek az emberi képességek és az emberi kiválóság helyébe lépnek.

Lányi András gondolatait adjuk közre a glasgowi COP26-os klímacsúcs kapcsán.

A Tanácstalan köztársaság tizenharmadik vitaestje Nincs klímapolitika atom nélkül? címmel 2019. november 22-én került megrendezésre.

Kinek kell Paks2? Akadályozza-e az áttérést a megújulókra? Lehet-e gazdaságos? Létezik-e ellátás-biztonság atomenergia nélkül? És atomerőművekkel? A vitában erre kereste a választ más-más véleménnyel Felsmann Balázs a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, Munkácsy Béla az ELTE TTK egyetemi adjunktusa, Timár Gábor geofizikus, az ELTE TTK tanszékvezető egyetemi docense és Hetesi Zsolt az NKE Víztudományi Kartudományos főmunkatársa. A moderátor Polgár Emese szociológus volt.

Az előadás megnézhető és meghallgatható alább.